Interjú Németh Mária intézményvezetővel

Amikor beléptem a bölcsőde épületébe, elámultam, hogy mennyire szép és modern itt minden. Azt csak utólag tudtam meg, hogy Pest megye egyik legszebb bölcsődéjében járok. Németh Mária intézményvezetővel beszélgetve arról is meggyőződhettem, hogy nem csak az épület szépsége miatt lehet jó ide járni.

Milyen érzés egy ilyen szép bölcsődét vezetni?

Természetesen nagyon fontos, hogy szép az épület, de a lényeg mégis az, hogy a benne folyó szakmai munka is magas színvonalú. Ha nem így lenne, lehetne bármilyen szép és jó az ingatlan, nem lennének elégedettek a szülők. Ahhoz, hogy jól ellássuk a gyerekeket nagyon fontos, hogy minden − a tárgyak, a játékok, a helyiségek – ezt a célt szolgálják. Tény és való, hogy az épület ennek az elvárásnak tökéletesen megfelel.

Tehát ez egy funkcionálisan is jól sikerült ingatlan?

Igen, minden részletében a gyerekek korosztályához illeszkedő nevelést szolgálja. Persze az, hogy az üres helyiségekben milyen színűek a falak, hogyan vannak berendezve a termek, milyen játékokkal játszanak a gyerekek, a díszítések, a munkatársaim ízlését, lelkesedését, szakmai elhivatottságát mutatja.  A fenntartó nagyon rugalmas és pozitív hozzáállását is egyben, aki bízott a szakmai tudásban, bennünk, a munkatársaiban. Kollégákkal együtt gondolkodva, közösen alakítottunk ki mindent. Ennek a bölcsődének ezért lelke van.

Önök is küzdenek munkaerőhiánnyal, mint sok más intézmény?

Hál’ Istennek nem. Nálunk nincs fluktuáció, a  pályázattal kiválasztott munkatársak elhivatottsága, lojalitása az intézmény és a családok felé összetart. Szigetmonostoriak vagyunk, egy kisgyermeknevelőnk pócsmegyeri, én magam pedig pomázi vagyok.

Hogyan fogadta a település az intézményt 2015-ben?

Az induláskor kicsit tartottam attól, hogy az emberek majd nem merik bölcsibe adni a gyereküket, mert ennek az intézménynek nincs múltja az egész szigeten. Az induláskor elkezdtük népszerűsíteni a bölcsődét, például úgy, hogy az Újságolóban cikksorozatot indítottunk különböző bölcsődei témákról, a beszoktatásról, a zene hatásáról és így tovább. Aztán kinyitottuk a kaput, és létrehoztunk egy játszócsoportot. Ebben a szülők egész délelőtt együtt lehettek a gyerekekkel, hogy pontosan lássák, mi történik a bölcsi falain belül. Lassan olvadni kezdett a jég, és egyre nagyobb igény lett a bölcsődére, a játszócsoportra. Most már ott tartunk, hogy nem is nagyon tudjuk kielégíteni ezeket az igényeket. Büszkék vagyunk arra, hogy a bölcsődénk be tudta bizonyítani, hogy szükség van rá a településen, tudunk hatékonyan segíteni a családoknak. Nagyon örülünk annak, hogy a szülők látják, hogy a gyermekeikért vagyunk, és bíznak bennünk, bíznak a szakmai hozzáértésünkben. Mindig boldogsággal tölt el, ha egy anyuka, aki behozott hozzánk egy  nevelési problémával küzdő kisgyermeket, csak annyit mond, amikor a kicsi továbbmegy az óvodába: köszönöm. Mert tudtunk segíteni neki, mert korrigálni tudtuk a kezdeti problémákat.

Az, hogy ilyen környezetben van a bölcsőde, megjelenik-e valamilyen formában a nevelési programjukban?

Igen, a környezeti nevelés az egyik fő irány nálunk. Ebben elsődleges a mintanyújtás, azaz, hogy mi, akik napközben foglalkozunk a gyermekekkel, mit és hogyan csinálunk. Mindezt a családokat partnernek tekintve együtt tesszük, hiszen a gyerek nem tudná, mit is tegyen, ha más információt kapna a bölcsődében, és mást otthon, a családban.  A természet közeli létünk, nagyban segít nekünk abban, hogy a gyerekek szeressék és tiszteljék a környezetet.

Ezek szerint jó az együttműködésük a szülőkkel?                                            

Én úgy gondolom, hogy nagyon jó. Természetesen vannak problémák, de ha ilyenek felmerülnek, akkor a szülők bizalommal fordulnak felénk. Nem volt még olyan gond, amit ne tudtunk volna megbeszélni, orvosolni, nem cipelünk magunkkal konfliktusokat.

És milyen kapcsolatot ápolnak az önkormányzat többi intézményével?

Mindenkivel jó és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk, az óvodával nyilván mélyebb, mint a többiekkel. Nem egyszerűen együttműködünk, hanem együtt is gondolkodunk. Szeretünk is együttgondolkodni, sokszor teázunk együtt az óvoda vezetőjével, hogy megbeszéljünk bizonyos szakmai kérdéseket. A bölcsőde nyitásakor is a védőnő és az óvodavezető segítette lerakni ennek az intézménynek az alapjait. Az óvodavezető biztatásának, és támogatásának köszönhetően lettem mesterpedagógus. Szerencsésnek érzem magam ebben a szakmai közegben.

Van-e valamilyen együttműködés a bölcsőde és a Faluház között?

Én az indulásunkkor arra kértem a Faluház vezetőjét, hogy ha van náluk olyan rendezvény, esemény, amelyre a bölcsi rá tud csatlakozni, akkor szóljon nekem. Az első ilyen program egy kisállat-bemutató volt, itt a bölcsődében.  Gyereknapon, húsvétkor és egyéb jeles alkalmakkor pedig mi települünk ki a Faluházba, és játszóházat szervezünk ott, amivel még közelebb kerülünk a családokhoz.

A Szigetmonostori Bölcsődében folyó szakmai munkát országos szinten is elismerik. Több fontos bölcsődeszakmai konferenciát tartottak már itt, és számos egyéb módon is részt vesznek az országos bölcsődei szakmai életben.

Ez valóban így van, országos szinten is elismerik azt a szakmai munkát, amit mi Szigetmonostoron végzünk. Két fontos szakmai konferenciának lehettünk már a házigazdái. Én magam a Pest megyei, Budai Régió szakmai tanácsadója és a Magyar Bölcsődék Egyesületének főtitkára vagyok. Ebben az évben kaptam meg az Akócsi Ágnes szakmai életmű díjat, amelynek ünnepélyes átadásánál megtisztelt jelenlétével polgármester úr is. Nagyon sok mindent teszünk tehát országos szinten is azért, hogy jobb legyen a kisgyermekek bölcsődei ellátása.

Hogyan tudja kezelni a bölcsőde a gyermekek számában bekövetkező változásokat, legyen szó akár növekedésről, akár csökkenésről?

A dinamika nagyon változó, különböző szolgáltatásokat építünk be a bölcsi kínálatába. Az egyik ilyen szolgáltatás- a már kis létszámmal működő időszakos gyermekfelügyelet. Arra törekszünk tehát, hogy a kapacitásaink minden körülmények között ki legyenek használva.

Nagyon sok pozitívumról beszélgettünk, de biztosan vannak gondok is.

Szigetmonostor dinamikusan fejlődik. Sok az új beruházás, pályázatok vannak folyamatban, az intézmények bővülnek. Ennek eredménye, hogy ezek karbantartásának feladata is növekszik. 5 évesek lettünk, az épület folyamatos karbantartást igényel, gépházunk van, gyönyörű nagy kertünk ápolása is nagy feladat. A településgondnok mindent megtesz, hogy helytálljon ezeknek a kihívásoknak. Tökéletes megoldás egy heti pár órában foglalkoztatott munkatárs felvétele lenne, akár megosztva majd a tervezett mellettünk épülő új óvodával.   

Említette, hogy Pomázról jár Monostorra dolgozni. Hogyan került a bölcsőde élére?

30 éve dolgoztam bölcsődei szakemberként. Vágytam arra, hogy kilépjek a városi rohanó életmódból és egy nyugalmasabb környezetben, nagyobb önállóságot élvezve tudjak dolgozni. Ezért adtam be a pályázatomat a monostori bölcsőde vezetésére. Persze akkor még nem tudtam, hogy milyen lesz a viszonyom a fenntartóval, az önkormányzattal, hogy valóban szabad kezet kapok-e az elképzeléseim megvalósításához, mégis megpróbáltam. És nem is csalódtam. Nagyon szeretek itt dolgozni, és úgy érzem, hogy elfogadtak itt az emberek.

Milyen tervei vannak a bölcsődének a már említetteken kívül a következő néhány évre?

Nagyon szeretnénk bővíteni a bölcsődét egy csoportszobával. Ennek érdekében pályázatot is benyújtottunk, és remélem, hogy kapunk is támogatást az elképzelésünk megvalósításához. A másik tervünk, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon például a zenei nevelés. Ezért egy olyan kolléganőre bízzuk annak a vezetését, aki Szigetmonostoron ismert csodálatos hangjáról.

A legfontosabb tervünk azonban az, hogy minél jobban támogassuk a családokat kisgyermekük nevelésében. A bölcsődénk mindig nyitva állt és áll az itt élők számára. Ez egyfajta szolgálat, amit megpróbálunk jól csinálni és folyamatosan fejlődni.

Bognár Károly: Intézményről intézményre (Megjelent az Újságolóban a Szigetmonostori Bölcsőde 5. „születésnapján” 2020.)